- 2020. július 20.

Munkahelyi stressz 1. rész – A stressz háttere és szervezetünkre gyakorolt hatásai

Írta: Hudák-Fekete Andrea

munkahelyistressz1

A stressz számos definíciója közül a Klein Sándor és Klein Balázs pszichológus szerzőpáros azt az egyszerű megfogalmazást veszi alapul, hogy a stressz a lelki egyensúly hiánya, mely akkor lép fel, amikor olyasmit kell csinálnunk, amit nem akarunk, nem szeretünk, vagy éppen nem tudunk megfelelni valamilyen fontos elvárásnak, akadályoztatva vagyunk abban, hogy a képességeinknek megfelelő teljesítményt nyújtsuk.

Selye János, a stressz elmélet atyja „jó” és „rossz” stresszt különböztet meg. A jótékony stressz a mindennapi életünk része, mely folyamatosan teljesítményre sarkall minket. Ez segít abban, hogy reggelente frissen ébredjünk, lelkesen, kreatívan dolgozzunk, de ez ösztönöz minket arra is, hogy meneküljünk a tűz elől vagy éppen időben befejezzük a határidős munkáinkat. A negatív stressz azonban felemészti az energiánkat, kiégéshez vezethet, árt karrierünknek, kapcsolatainknak és az egészségünknek. A stressz a szakember szerint nem egyszerűen idegfeszültség, noha sokan azonosítjuk a stresszt az idegrendszer kimerülésével vagy heves érzelmekkel.

Fontos különbséget tenni jó és rossz stressz között, hiszen a stressz önmagában nem olyasmi, amit el kell kerülni. Az már egyénenként eltérő, hogy kinek mennyi szükséges vagy elviselhető. Általában a stressz hiánya és a túl sok stressz egyaránt kellemetlen lehet. Emiatt fontos, hogy bármilyen foglalkozást is választunk, gondos önvizsgálat után meg kell találnunk azt a stressz-szintet, ami mellett a legjobban érezzük magunkat.

A „stressz az élet sava-borsa”, mondja a szakértő. A munkát az ember alapvető szükségletként tekinti, az egyetlen nagy kérdés csupán az, hogy milyen munka a legmegfelelőbb számunkra. Minden munka stresszel jár, de nem igaz, hogy negatív stresszel is jár. Ugyanígy igaz az, hogy a munka felcserélése valamilyen más elfoglaltsággal, sokszor pihentetőbb, mint a teljes nyugalom.

A stressz fiziológiai háttere, testi tünetei

Az embereknél és az állatoknál egyaránt az életben maradás elengedhetetlen feltétele, hogy az egyed felismerje a rá leselkedő veszélyt és eldöntse: küzd vagy menekül. Belső szerveink működését a vegetatív idegrendszer irányítja, mely egy szimpatikus és egy paraszimpatikus oldalból áll. A szimpatikus idegrendszer felelős a vészhelyzetek elhárításáért, a paraszimpatikus pedig a táplálkozás, regenerálódás biztosítására szolgál. Amikor valamit vészhelyzetnek tartunk, a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, gyorsul a légzés, a szívműködés, emelkedik a vérnyomás, fokozódik az izomfeszülés. Ilyenkor nagy mennyiségű stressz hormon, vagyis adrenalin termelődik szervezetünkben, amely fokozza az izmok vérellátását, a májban található raktárakból cukrot szabadít fel, tehát növeli a vércukorszintet. Ezalatt a mellékvesekéreg az agyalapi mirigy közbenjárására hormonokat, vagyis kortizolt termel, ami segíti és stabilizálja a szimpatikus hatásokat. Mindezek a hatások teszik szervezetünket alkalmassá a veszély elhárítására. Kiélesednek érzékszerveink, kitisztul gondolkodásunk, gyorsulnak a reakcióink, izmaink duzzadnak, megfelelő mennyiségű cukor és oxigén áll rendelkezésünkre a hatékony és gyors, erőteljes működéshez. Jöhet tehát a menekülés vagy a küzdelem. Ezek rendkívül hasznosak voltak az ősember számára vagy akár mai napig is az állatvilág számára.

Azonban a mai korban az emberiséget érő stressz természete egészen megváltozott ahhoz képest, amivel őseink voltak kénytelenek szembenézni. A mai mindennapi stresszhelyzeteink legnagyobb részére nem jelent megoldást a fizikai harc vagy a menekülés. Ezekben a szituációkban a szervezet általában nem sérül, bosszúságunk, indulataink, haragunk idővel csillapodnak, túllépünk a helyzeten.  Testünket akkor éri negatív hatás, ha az élettani válasznak nincs szabad tere vagy túl gyakran ismétlődik, esetleg tartóssá válik. Ezt nevezi Selye János distressznek vagyis krónikus stressznek, mely felborítja a hormonális egyensúlyt és betegségek sorát segíti elő. Az életnek gyakorlatilag bármilyen helyzete válthat ki belőlünk stresszt, ha azt nehéznek, fenyegetőnek, kétértelműnek érezzük és ez tehetetlenséget, frusztrációt vált ki belőlünk.

Nem csak az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem az is, hogy a történéseket hogyan éljük meg és képesek vagyunk-e befolyásolni az eseményeket.

A következő részben megnézzük, hogy milyen stresszforrásoknak lehetünk kitéve a munkahelyünkön.

 

A munkahelyi stresszel foglalkozó sorozatunk négy részben foglalja össze a témát:

 

Források:

  • Bagdy Emőke: Pszichofitness – Kacagás-kocogás-lazítás
  • Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete - Flow a mindennapokban
  • Klein Sándor-Klein Balázs: A szervezet lelke
  • Selye János: Stressz distressz nélkül
  • Hulmán Ágnes: Ép testben ép lélek – A XXI. század népbetegsége: a stressz