- 2020. július 27.

Munkahelyi stressz 2. rész – Stresszforrások a munkahelyen

Írta: Hudák-Fekete Andrea

munkahelyistressz2

A munkahelyi stresszorokat vagyis a stresszforrásokat különböző csoportosítás szerint lehet megkülönböztetni.

A feladathoz vagy a környezethez kapcsoldó stresszforrások

A feladattal kapcsolatos stresszforrások az alábbiak lehetnek:

  • Mennyiségi vagy minőségi túlterhelés vagy alulterhelés, amikor a dolgozónak adott időre túl sok vagy túl kevés munkát adnak.
  • Nem megfelelő munkafeltételek, amikor nem biztosítják a megfelelő munkavégzés hátterét, például nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök a hatékonyság elősegítésére.
  • A munkában történő változások, a feladatok vagy értékelések állandó változásai elbizonytalanítják az embert a saját kompetenciájában, szakértelmében.
  • A gyors technológiai változásokkal lépést tartani sokszor nem könnyű, ez folyamatos alkalmazkodást és tanulást kíván.
  • Határidők betartása
  • Túlóra
  • Fáradtság
  • Hibázás lehetősége

A munkakörnyezettel kapcsolatos stresszforrások:

  • A fizikai környezet olyan jellemzői, mint a zaj, hő, rossz megvilágítás, túlzsúfoltság, szennyezett levegő, kellemetlen szagok és ide tartozik az elvonulási lehetőség hiánya is.

A szervezetben betöltött szerep szerinti stresszforrások

A szervezetben betöltött szerep alapján egyéni, csoportos, szervezeten belüli és kívüli stresszforrásokról is beszélhetünk.

Stresszforrások egyéni szinten:

  • Szerep kétértelműség, vagyis az a helyzet, amikor a dolgozó számára nem világos, hogy mik a munkatársai elvárásai az ő szerepére vonatkozóan, tehát mire terjed ki a felelőssége. Ez a jelenség csökkent munkahelyi elégedettséghez, önértékeléshez vezethet.
  • Szerep konfliktus, amikor a dolgozóval szemben támasztott különböző követelmények egymásnak ellentmondóak, vagy ha olyan feladatot kell elvégeznie, amit ő nem akar, vagy nem tartja a munkája részének.
  • Az is rendkívül stresszkeltő lehet, ha túl kevés vagy éppen túl nagy felelősséggel bír a dolgozó. Ez utóbbira példa lehet a mások jutalmazásáért, előléptetéséért vagy elbocsátásáért való felelősség.
  • Szintén hasonló érzést válthat ki az is, ha valakinek nagyon összetett feladatai vannak, mégis minden aprósággal feletteséhez kell fordulnia.
  • A karrierfejlődés szintén stresszforrás lehet az egyén számára. Ez lehet túlzott ütemű vagy éppen nem elégséges előléptetés is. A nagymértékű fizetésemelés sok esetben nem növeli a munkahelyi elégedettséget, viszont ezáltal előfordulhat, hogy a dolgozó tovább marad egy olyan pozícióban, amiből valójában már jó ideje váltani szeretett volna.
  • Ugyanilyen káros az egyénre, de a szervezetre is, ha olyan magas pozícióba léptetik elő a munkavállalót, amelyben csak túlmunkával tudja leplezni szakmai hiányosságait és az ebből fakadó bizonytalanságait.

Stresszforrások csoportos szinten:

  • Az összetartás hiánya, amikor az azonos munkacsoportban dolgozók egymás segítése helyett egymás ellen dolgoznak, ezzel rossz munkahelyi hangulatot teremtve maguk körül.
  • A jó munkatársi kapcsolatok hiánya, amikor a csoport nem támogató, nincs bizalom a tagok között, érdektelenség áll fenn mások problémái és azok megoldása iránt.
  • A csoporton belüli konfliktusok jelentősen terhelik a dolgozót, mert ezek folyamatos extra figyelmet és energiát követelnek.
  • A csoportos konfliktusok egyik speciális esete a munkahelyi pszichoterror, a mobbing jelensége. Ez egy olyan folyamatot jelent, amikor az egyik dolgozót vagy a kollégái vagy a felettesei folyamatosan különböző inzultusoknak, zaklatásoknak teszik ki. Így nevezzük azt a helyzetet, amikor valakit kigúnyolnak valamilyen fogyatékossága miatt, vagy gyanúsítgatják, amikor valaki véleményét folyamatosan figyelmen kívül hagyják, vagy akár fizikai erőszakkal fenyegetik.
  • A csoport szintjén a felettes és a beosztott kapcsolata is stresszor abban a tekintetben, hogy ha a beosztottakkal való kapcsolat gyenge az a kollégák illetve a felettes általi fenyegetettség érzéséhez vezethet.

Stresszforrások szervezeti szinten, azaz a kellemetlen munkahelyi légkört kiváltó okok:

  • Ha a dolgozóknak nincs lehetőségük részt venni a döntésekben
  • Ha hiányzik a szervezethez tartozás érzése
  • Ha nem megfelelő minőségű a szervezeti kommunikáció
  • A viselkedésre vonatkozó szigorú korlátozások
  • Ha a dolgozók számára nem egyértelműek az elvárások
  • A nem megfelelő vezetői stílus, vagyis, ha az nem esik egybe az elvégzendő feladat természetével és a dolgozók elvárásaival.
  • Ha az ellenőrzési rendszerek igazságtalanok, vagy ha rendszeresen csak negatív visszajelzést kapnak a dolgozók.
  • A túlságosan alacsony fizetések
  • Az állás bizonytalansága

A szervezeten kívüli stresszforrások:

  • Családi kapcsolatok, anyagi és társadalmi problémák, a családi és munkahelyi szerepek összeegyeztetésének nehézségei
  • Személyes hitek és meggyőződések és a vállalati politika közti konfliktusok
  • Az elidegenedés veszélye, mely különösen a bevándorlókra és a vendégmunkásokra jellemző
  • Gyakori költözéssel járó munkakörök, mely a gyökértelenség érzéséhez vezethet
  • Az olyan munkakörökben, melyek autóvezetéssel járó közlekedést igényelnek, fontos figyelembe venni, hogy egészséges személyeknél két óra vezetés után jelentősen nő a stresszhormonok szintje.

Ha a fenti stresszforrások közül bármelyik vagy akár több is igaz rád és aggaszt esetleg kellemetlen fizikai tüneteket is okoz, akkor eljött az ideje annak, hogy elkezdj új álláslehetőségek után kutatni a munkaerőpiacon, semmiképp nem érdemes megvárni, amíg konkrét betegségek kialakulásához vezetnek a számodra nem megfelelő körülmények.

 

A munkahelyi stresszel foglalkozó sorozatunk négy részben foglalja össze a témát:

 

Források:

  • Bagdy Emőke: Pszichofitness – Kacagás-kocogás-lazítás
  • Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete - Flow a mindennapokban
  • Klein Sándor-Klein Balázs: A szervezet lelke
  • Ruby Wax: Mindfulness kalauz – Tudatos jelenlét az agyonhajszolt elmének
  • Selye János: Stressz distressz nélkül
  • Hulmán Ágnes: Ép testben ép lélek – A XXI. század népbetegsége: a stressz