Bértranszparencia Magyarországon: mire készülhetnek a vállalatok?

2026.11.18.

Amit Debrecenben megtudtunk a hazai szabályozás előkészületeiről

A bértranszparencia hazai bevezetése továbbra is az egyik legfontosabb HR-szakmai kérdés. Bár a magyar jogszabály még nem született meg, a szabályozás előkészítése már előrehaladott állapotban van. A IX. Innovatív HR Konferencián, a Debreceni Egyetemen Dr. Nádasné Dr. Rab Henriett helyettes államtitkár előadása több fontos részletet is megvilágított arról, milyen irányba halad a hazai jogalkotás, milyen kérdésekben születtek már döntések, és mire érdemes a munkáltatóknak már most felkészülniük.

 

A bértranszparenciáról az elmúlt időszakban rengeteget beszéltünk. A legtöbb vállalat azonban még mindig várja a konkrét magyar szabályozást, és sok helyen csak annak megjelenése után terveznek érdemi lépéseket.

Az előadás egyik legfontosabb tanulsága számomra éppen az volt, hogy bár a részletszabályok még formálódnak, a felkészüléshez szükséges irányok már jól láthatók. Érdemes tehát most figyelni, kérdezni és gondolkodni, mert a vállalatok számára a valódi munka nem a jogszabály kihirdetésének napján kezdődik.

Nézzük, melyek voltak az előadás legfontosabb szakmai üzenetei!

1. Mikor érkezhet meg a magyar szabályozás?

Az Európai Unió 27 tagállamából az előadás időpontjában 23 még nem ültette át a bértranszparencia-irányelvet a nemzeti jogrendjébe. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban ne léteznének már korábban kialakított, a bérek átláthatóságát támogató szabályozások. Németország például már rendelkezik ilyen tárgyú nemzeti szabályozással. Szlovákia pedig már átültette az irányelvet, de jelenleg ott is újabb szabályozási folyamat zajlik.
Magyarországon a Munka Törvénykönyvéhez kapcsolódó kodifikációs munka már előrehaladott állapotban van: az előadás szerint a szükséges szövegszerű rendelkezések és azok indokolása elkészültek.

A késlekedés egyik oka, hogy a szabályozást nem kizárólag a versenyszférára kívánják kialakítani. A közszférában ugyanis számos, eltérő jogállású foglalkoztatási forma és az ezekre vonatkozó külön törvényi rendelkezés létezik. Ezek összehangolása jelentős jogalkotási feladat.

A jelenlegi elképzelés szerint a magán- és a közszféra szabályozását összehangoltan kívánják megvalósítani.

Mikorra várható a jogszabály?

Az előadó prognózisa szerint az év végére, illetve a következő év elejére készülhetnek el a szükséges szövegszerű anyagok. Ezt követően körülbelül 2,5–3 hónapos jogalkotási átfutási idővel számolnak.

Ez alapján a magyar szabályozás kihirdetése 2027 első harmadának végére várható.

A 2027. június 7-i jelentéstételi határidő esetleges módosítása szintén felmerült. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy erről egyelőre nem lehet biztosat mondani: hivatalos döntés és írásos szabályozás hiányában a jelenlegi határidőből kell kiindulni.

Mit jelent ez a vállalatoknak?

Azt, hogy a jogszabály megjelenéséig rendelkezésre álló időt érdemes valódi felkészülésre fordítani. A szabályozás részletei még változhatnak, de a bérezési rendszer áttekintése, a munkakörök rendszerezése és a bérkülönbségek megértése nem olyan feladat, amelyet néhány hét alatt érdemes elvégezni.

2. Nem minden foglalkoztatási forma kerül a szabályozás hatálya alá

Az előadás egyik érdekes része a különböző foglalkoztatási jogviszonyok kérdésével foglalkozott.

A jelenlegi előkészítési munka alapján bizonyos speciális jogviszonyok kimaradhatnak a szabályozásból. Ilyenek például:

  • a szakképzési munkaszerződés alapján történő foglalkoztatás,
  • a hivatásos sportolók speciális jogviszonya,
  • a hallgatói munkaviszony.

Ezzel szemben a munkaerő-kölcsönzés a szabályozás hatálya alá kerülhet. Az előadásban ismertetett jelenlegi elképzelés szerint ebben az esetben a kölcsönbevevő munkáltatónak lesz felelőssége.

Ez különösen fontos lehet azoknak a vállalatoknak, amelyek jelentős számú kölcsönzött munkavállalóval dolgoznak.

3. Mit tekintünk valójában díjazásnak? A juttatások kérdése sem egyszerű

A bértranszparencia szabályozása olyan fogalomrendszert használ, amely több ponton eltér az egyenlő bánásmódra vonatkozó jelenlegi szabályozásétól. Emiatt a díjazás fogalmának pontos meghatározása külön kodifikációs feladatot jelent.

Ez elsőre talán technikai részletnek tűnik, a vállalatok számára azonban nagyon is gyakorlati jelentősége van. A díjazás ugyanis nem kizárólag az alapbért jelenti. A különböző pénzbeli és természetbeni juttatások besorolása is fontos kérdés.

Az előadásban elhangzottak szerint a juttatások témaköre önmagában már jelentős terjedelmű szabályozási munkát igényelt. Az alapelv az, hogy azokat a juttatásokat kell a díjazás részeként figyelembe venni, amelyek a munkavégzés ellenértékeként értelmezhetők.

Ebből következően bizonyos, minden munkavállalónak egységesen biztosított juttatások nem feltétlenül okoznak a bérstatisztikában értelmezendő különbséget.

Szintén szóba kerültek olyan, speciális élethelyzetekhez vagy alkalmakhoz kötődő elemek, mint például:

  • a végkielégítés,
  • a céges karácsonyi csomag,
  • a csapatépítő programok.

Ezek pontos besorolása a részletszabályozás része lesz. Aki már most szeretne szakmailag tájékozódni a díjazás értelmezéséről, annak érdemes megismernie az Európai Bizottság bértranszparencia-irányelvhez kapcsolódó részletes útmutatóját is.

4. A legnagyobb kihívás nem feltétlenül a nagyvállalatoknál jelentkezik

Az előadás egyik fontos megállapítása volt, hogy különösen érzékenyen érintheti a szabályozás az 50–100 fő közötti vállalatokat. A nagyobb cégek jellemzően már rendelkeznek valamilyen strukturált bérezési rendszerrel, HR-adatbázissal, munkaköri besorolással és kialakult bérpolitikai gyakorlattal.

Az 50–100 fős vállalatoknál viszont gyakran más a helyzet.

A bérezési döntések sokszor az évek során, egyedi igények, vezetői megállapodások, megtartási szempontok vagy éppen sürgős üzleti helyzetek alapján alakultak ki. Ezek a döntések külön-külön akár teljesen indokolhatók is lehetnek, de nem feltétlenül állnak össze egy következetes, átlátható rendszerré.
 

ÉPPEN ITT VAN A LÉNYEG.

A bértranszparencia szempontjából nem az a legfontosabb kérdés, hogy mindenki ugyanannyit keres-e, hanem az, hogy a bérek közötti különbségek mögött legyen egy objektív, következetesen alkalmazott és megmagyarázható rendszer.

Ezért a vállalatoknak érdemes kialakítaniuk:

  • az egyértelmű munkaköri és munkavállalói kategóriákat,
  • az összehasonlítható munkakörök rendszerét,
  • a bérsávokat és azok logikáját,
  • a bérezési döntések objektív szempontjait,
  • az előrelépés és a béremelés átlátható kritériumait.

Az irányelvben megjelenő objektív szempontok között szerepel például a készség, az erőfeszítés, a felelősség és a munkakörülmények figyelembevétele.

Fontos azonban, hogy ezek ne utólag előhúzott magyarázatok legyenek egy-egy bérkülönbség igazolására. Akkor működnek, ha a vállalat bérezési rendszerének valódi, következetesen alkalmazott elemei.

5. Bértitok? A régi gondolkodásmódnak vége

A bértitok kérdése Magyarországon különösen érdekes terület, hiszen sok vállalatnál máig természetes gyakorlat, hogy a munkavállalók nem beszélnek egymással a fizetésükről, vagy a munkáltató kifejezetten bizalmas információként kezeli az egyéni béreket.

Az előadásban egyértelműen elhangzott: az irányelv nem támogatja a munkavállalók bérinformációhoz való hozzáférésének ilyen jellegű korlátozását.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy bárki bármelyik kollégája pontos fizetésére rákérdezhet. A munkavállaló jogosult lesz tájékoztatást kérni a saját bérszintjéről, illetve az azonos vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók bérszintjéről, nemek szerinti bontásban. Emellett megismerheti azokat az objektív szempontokat is, amelyek alapján a bérezés és a bérfejlődés történik.

Vagyis nemcsak az számít, hogy valaki mennyit keres, hanem az is, hogy:

  • milyen szempontok alapján került az adott bérkategóriába,
  • milyen feltételekkel léphet magasabb bérsávba,
  • milyen teljesítmény, kompetencia vagy felelősségvállalás szükséges a továbblépéshez,
  • milyen logika alapján történnek a béremelések.
     

Ez jelentős szemléletváltást kíván a munkáltatóktól.

A bértranszparencia ugyanis nem egyszerűen a bérek megismerhetőségéről szól, hanem arról is, hogy a munkavállalók értsék a bérezési döntések mögötti logikát.

Egy fontos gyakorlati következményre is érdemes felhívni a figyelmet: a papíron kialakított rendszer és a tényleges vállalati gyakorlat nem válhat el egymástól. Egy utólag összeállított szabályzat önmagában nem teszi átláthatóvá a bérezést, ha a mindennapi vezetői döntések továbbra is más logika szerint születnek.

6. Milyen információkat kérhetnek a munkavállalók, és mennyi idő lesz a  válaszadásra?

A munkavállalói tájékoztatás az irányelv egyik legfontosabb eleme. Az előadásban elhangzottak szerint a munkáltatónak a munkavállaló írásbeli tájékoztatáskérése esetén két hónapon belül kell majd írásban válaszolnia.

Fontos részlet, hogy nem napra pontos, egyéni béradatokat kell szolgáltatni, hanem a megfelelő összehasonlításra alkalmas, lezárt naptári időszakra vonatkozó adatokat. Az előadásban elhangzott példa szerint, ha valaki februárban kér tájékoztatást, akkor az előző év decemberével lezáruló időszak adatait kaphatja meg, tizenkét havi átlag alapján.

A részmunkaidős foglalkoztatás és az év közben belépő munkavállalók adatainak arányosítása szintén külön figyelmet kapott.
A számítási módszert a KSH-val közösen dolgozták ki, és az előadás szerint modellezték is annak érdekében, hogy az összehasonlítás a valós bérhelyzetet mutassa, és ne okozzon statisztikai torzítást.

Ez a vállalatok számára azért lényeges, mert a megfelelő béradatok előállítása nem egyszerűen egy Excel-táblázat kitöltését jelenti. Megfelelő adatstruktúrára, egységes számítási logikára és megbízható HR- és bérszámfejtési adatokra lesz szükség.

7. Kiknek és milyen gyakran kell majd jelentést tenniük?

A jelentéstételi kötelezettség a vállalatméret alapján eltérő lesz.

Az előadásban ismertetett szabályozási elképzelés szerint:

  • 50 fő alatti munkáltatóknak: nem lesz jelentéstételi kötelezettségük.
  • 50–100 fő közötti munkáltatóknak: önkéntes lesz a jelentéstétel.
  • 100 fő feletti munkáltatóknak: kötelező lesz a jelentéstétel, a gyakoriság azonban a foglalkoztatotti létszámtól függően változik.

Az 50–100 fős vállalatok önkéntes jelentéstételének ösztönzése külön kérdésként is felmerült. Az előadó ezzel kapcsolatban kifejezetten nyitott volt a szakmai javaslatokra.

A jelentéstételhez kapcsolódóan a vállalatoknak egy kijelölt képviselőt is meg kell majd nevezniük, aki a hatósággal tartja a kapcsolatot.
Fontos eleme a direktívának: a jelentéstételi kötelezettség hiánya nem jelenti azt, hogy az adott vállalatnak ne kellene foglalkoznia a bérezés átláthatóságával. A munkavállalói tájékoztatáshoz és az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz kapcsolódó elvárások nem kizárólag a jelentéstételre kötelezett vállalatokat érintik.

8. Lesz ellenőrzés, lesz hatóság, és lesz következmény is

Az előadás egyik fontos üzenete volt, hogy a szabályozás végrehajtásához és ellenőrzéséhez önálló, megfelelő kapacitással rendelkező hatósági struktúra kialakítását tervezik.
Ennek felépítése több lépcsőben történhet, mivel egy ilyen szervezet működtetése jelentős erőforrásokat igényel. Az előadó szerint a jelenlegi elképzelések alapján az AJBH önmagában nem biztosítaná a szükséges kapacitást.

A hatóság feladata nem merül majd ki az ellenőrzésben. A tervek között szerepel:

  • központi és regionális tájékoztató fórumok szervezése,
  • nyilvános szakmai események,
  • tanácsadási rendszer kialakítása,
  • a vállalatokat segítő programok, többek között OFA-programok indítása.

A cél tehát nem kizárólag a szabálytalanságok feltárása, hanem a jogkövető működés támogatása is.

Természetesen a szabályok megsértésének következményei is lesznek. Az előadó az irányelv szerinti, fokozatos következménykezelést ismertette: elsődlegesen figyelmeztetésekre, a hiányosságok rendezésére és a jogkövető magatartás ösztönzésére helyeznék a hangsúlyt.
Ha azonban a munkáltató a figyelmeztetések ellenére sem tesz megfelelő intézkedéseket, bírságra is számíthat. Ennek visszatartó erejűnek, ugyanakkor arányosnak kell lennie.

Egy további lényeges elem: jogvita esetén a bizonyítási teher a munkáltatót terheli.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem elegendő azt állítani, hogy a vállalat bérezési gyakorlata méltányos. A munkáltatónak alá is kell tudnia támasztani, hogy a bérek közötti különbségek objektív, nemi szempontból semleges kritériumokon alapulnak.

9. Az 5%-os bérkülönbség nem automatikusan jelent problémát

A BÉRTRANSZPARENCIA EGYIK SOKAT EMLEGETETT ELEME AZ 5%-OS KÜSZÖBÉRTÉK.

Az előadásban ismertetett logika szerint, ha az összehasonlítható munkavállalói kategóriákban a nők és férfiak átlagos bérszintje között 5%-ot meghaladó különbség mutatkozik, és a munkáltató ezt nem tudja objektív, nemi szempontból semleges tényezőkkel megindokolni, akkor intézkedésre lesz szükség.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden 5% feletti különbség jogsértő.

A lényeg az indokolhatóság.Ha a különbség mögött igazolható, objektív tényezők állnak, akkor önmagában a százalékos eltérés nem jelent automatikusan szabálytalanságot. Ha viszont a különbség meghaladja az 5%-ot, és nem támasztható alá megfelelő indokokkal, akkor a munkáltatónak intézkedési tervet kell készítenie.

A folyamat végén közös bérértékelésre is sor kerülhet, amelyben a munkáltató és a munkavállalói képviselet együtt vizsgálja meg a feltárt különbségeket, azok okait és a szükséges intézkedéseket.

Ez utóbbi különösen fontos: a bértranszparencia nem egy egyszeri statisztikai vizsgálat, hanem egy olyan folyamat, amelynek során a vállalatnak képesnek kell lennie a feltárt problémák kezelésére is.

10. A jogszabályra várni lehet, a felkészülést halogatni nem érdemes

Ha egyetlen gondolatot kellene kiemelnem az előadásból, akkor az a következő lenne:
A bértranszparencia legfontosabb vállalati feladata nem a jelentéstétel, hanem egy átlátható, következetes és megmagyarázható bérezési rendszer kialakítása.

A jelentés ugyanis már csak egy eredmény. Ahhoz, hogy a vállalat hiteles adatokat tudjon szolgáltatni, és a munkavállalók kérdéseire is megfelelő válaszokat adjon, előbb rendbe kell tenni a mögöttes rendszert.

Ez többek között az alábbiakat jelenti:

  • A munkakörök és az egyenlő vagy egyenlő értékű munkák megfelelő összehasonlíthatóságának kialakítása.
  • A munkaköri kategóriák és bérsávok rendszerének átgondolása.
  • A bérezési döntések mögött álló objektív kritériumok meghatározása.
  • A jelenlegi bérkülönbségek feltárása és értelmezése.
  • A béremelési és előrelépési gyakorlat átláthatóvá tétele.
  • A HR- és béradatok megfelelő előkészítése.
  • A vezetők felkészítése a munkavállalói kérdésekre és a nehéz bérbeszélgetésekre.

Van még egy szempont, amiről szerintem különösen fontos beszélni.

A bértranszparencia nem kizárólag HR-projekt.

A vezetők napi szinten hoznak olyan döntéseket, amelyek közvetlenül befolyásolják a bérezést. Ők azok, akiknek a munkatársak kérdéseire válaszolniuk kell, akiknek meg kell tudniuk magyarázni egy-egy bérdöntést, és akiknek hitelesen kell képviselniük a vállalat bérezési filozófiáját.

Ha a HR kialakít egy kiváló rendszert, de a vezetők nem értik, nem fogadják el vagy nem tudják megfelelően képviselni, akkor a szabályozási megfelelés önmagában nem fogja megoldani a problémákat.

Ezért a szakmai és technikai felkészülés mellett a vezetői felkészítésnek és a szervezeti kommunikációnak is kiemelt szerepet kell kapnia.

Zárógondolat: ne a jogszabály kihirdetése legyen a kezdőpont!

A debreceni konferencia előadása alapján jól látszik, hogy a hazai szabályozás előkészítése komoly szakmai munka keretében zajlik. Számos technikai és jogalkalmazási kérdés még tisztázásra vár, de a fő irányok már kirajzolódnak.

A vállalatoknak most érdemes elkezdeniük a saját bérezési gyakorlatuk áttekintését. Nem kell mindent egyszerre megoldani, és nem is az a cél, hogy egyik napról a másikra tökéletes rendszerek szülessenek. De érdemes tudni, honnan indulunk, milyen hiányosságaink vannak, és milyen lépésekre lesz szükség. A bértranszparencia ugyanis jóval több, mint egy újabb adminisztratív kötelezettség.

Lehetőség arra, hogy a vállalatok tudatosabban alakítsák a bérezési rendszerüket, következetesebb vezetői döntéseket hozzanak, és erősítsék a munkavállalói bizalmat.

A KÉRDÉS TEHÁT NEM AZ, HOGY MIKOR JELENIK MEG A MAGYAR JOGSZABÁLY. HANEM AZ, HOGY AMIKOR MEGJELENIK, A VÁLLALATUNK KÉSZEN ÁLL-E ARRA, HOGY MEGFELELJEN NEKI – ÉS AMI TALÁN MÉG FONTOSABB: HITELESEN KÉPVISELNI IS TUDJA A SAJÁT BÉREZÉSI RENDSZERÉT.

Kérdés? Gondolat? Folytassuk!
Beszélgessünk a bizalomról - és arról, hogyan lehet ezt vezetőként építeni

        Jeránek Krisztina
        Advisory Services Lead
       JobGroup | Prime by JobGroup

       1065 Budapest, Nagymező utca 44., 
       7.emelet (Pódium Irodaház)
       M.+36-20-216-9070 
       @: jeranek.krisztina@job.hu