2026.06.04.
Szerző: Hajnal Donát, Kölcsönzési és Toborzási Üzletágvezető
A magyar munkaerő-kölcsönzési piacról gyakran él az a tévhit, hogy túltelített és erősen versengő, valójában azonban sokkal inkább strukturális korlátok mentén működik. A kihívás nem a szereplők számában vagy a volumenben rejlik, hanem a minőségben: egyre nagyobb igény mutatkozik a jól kiválasztott, valódi értéket teremtő munkaerő iránt. A piac fejlődését alapvetően gazdasági és szerkezeti adottságok határozzák meg, miközben egyre világosabbá válik, hogy a jövő a magasabb hozzáadott értékű, tanácsadói szemléletű kölcsönzési megoldásoké.
Külső szemlélőként könnyű arra a következtetésre jutni, hogy a toborzó és munkaerőkölcsönző cégek száma aránytalanul magas. Iparági szereplőként azonban úgy látom, inkább minőségi, mint mennyiségi probléma körvonalazódik és bár fontos az önkritika, de most makró szempontból igyekszem rávilágítani a helyzetre.
A hazánkhoz hasonló méretű kelet- és közép-európai országok munkaerőkölcsönzési és munkaerőpiaci statisztikáinak összehasonlítása eltérő képet mutatnak kvantitatív és kvalitatív szempontból. A Cseh Munkaügyi és Szociális Minisztérium, az osztrák AMS és a magyar NFSZ adataiból az alábbiakat olvashatjuk ki, ami a teljes munkaképes népességet és a rájuk jutó összes munkaerőkölcsönző cégek arányát illeti.
Munkaerőkölcsönző cégek aránya (munkaképes népesség alapján):
A számok azt mutatják, hogy Ausztria és Csehország lényegesen telítettebb piac hazánkhoz képest, ami a kölcsönzési jogkörrel rendelkező cégek számát illeti. Tehát leszögezhetjük, hogy az itthoni piac legnagyobb gondja nem a túltelítettség, vagy a beáramló tőke hiánya.
Ha a számok mögé nézünk, látszik, hogy a régiós különbségeket elsősorban a gazdasági szerkezet határozza meg. A tőlünk szerencsésebb fejlődési történetű Ausztriában 10%-kal dolgoznak többen a szolgáltatói szektorban és 4%-kal kevesebben az iparban; a mezőgazdasági és építőipari szektorok hasonló arányokat mutatnak. Csehország esetében azt látjuk, hogy az ipari foglalkoztatás 4%-kal magasabb arányú, míg a szolgáltatásokban ugyanekkora mértékben alacsonyabb. A mezőgazdaságban és az építőiparban azonban idehaza arányaiban többen dolgoznak.
Több szakértő tollából olvashattunk már a közepes fejlettségű országok csapdájáról, illetve az alacsonyabb hozzáadott értékű iparral kapcsolatos kihívásokról. Értelmezésem szerint a magyar munkaerőkölcsönzési piac az R&D értéket csak nyomokban tartalmazó ipar, valamint a még nem kellően fejlett szolgáltatási szektor kettős korlátjában működik és ezt tovább erősíti, hogy az építőipar foglalkoztatással kapcsolatos adminisztrációja a korábbi évezredben ragadt, a mezőgazdaság állami támogatottsága pedig a GDP-hez való hozzájárulásához képest arányaiban magas, aminek így a hatékonysága megkérdőjelezhető.
Ahogy a gazdaságunk lépéseket tesz a diverzitás és a fejlettségi szint növelése felé, úgy alakulnak át a tipikus munkaerőkölcsönzési projektek is.
A piac egyértelmű irányba mozdul: az általános recruitment és fizikai kölcsönzés relatív súlya csökken, a szakértői, tanácsadói hozzáadott érték nő. A jövő nyertesei azok a szolgáltatók, akik képesek:
A munkaerőkölcsönzési piac jövője nem a volumenről, hanem a komplexitás kezeléséről és a szakértői hozzáadott értékről szól. Nem az nyer, aki több embert közvetít ki, hanem aki jobban érti a munkavégzés új formáit. Az általános recruitment és a fizikai kölcsönzés visszaszorulásával a tanácsadói tudás felértékelődik és azoké a szolgáltatóké lehet a jövő, akik képesek az atipikus foglalkoztatási formákat összehangolni a niche, magasabb hozzáadott értékű pozíciók betöltésével.
Kizárólagos Magyar Partner
