2021.05.11.

Melyek a jövőbiztos szakmák?

A jövő kiszámíthatatlan, azonban egyben biztosak vagyunk: gyermekeinknek lehetősége lesz olyan szakmákban elhelyezkedni, amik ma még nem is léteznek.

Az Edisonplatform is erre hívta fel a figyelmet legújabb kutatásával. A szervezet célja, hogy segítse a mai szülőket abban, hogy tudják, hogyan lehet felkészülni a jövőre, milyen tudás és készségek lesznek fontosak, és hogyan tudnak tudatos szülőként elébe menni a kihívásoknak. HR tanácsadóként aktívan hozzájárulhatunk ehhez a célhoz és pozitív irányba formálhatjuk a jövőt, így nem kérdés, hogy mi is az Edisonplatform partnerei vagyunk és büszkén viseljük a „Menő cég” jelzőt.

Az Edisonplatform Gemius Hungary-vel közös országos reprezentatív kutatása azt vizsgálta, mit gondolnak a magyar szülők a jövőről, a munkaerőpiac átalakulásáról és arról, hogy vajon milyen jövőbiztos tudásra és kompetenciákra van szükségük a gyerekeknek, hogy felnőve megtalálják majd a boldogságukat.

Ezek a jövőbiztos szakmák a magyar szülők szerint:

Az online kávézó – a mi ötletbörzénk

Munkatársainkkal minden pénteken – a home office-ban lecsökkent kötetlen beszélgetések bepótlására - egy online kávézás keretein belül vitatunk meg egy-egy számunkra fontos, értékes, izgalmas témát. Ez lehet szabadidő, hobbi vagy akár szakma is. Mikor megkaptuk az Edisonplatform jelentését a fenti kutatásról, egyértelmű volt, hogy a következő alkalommal ez lesz a téma.

Csapatunkban vannak szülők, akik saját gyermekeiken keresztül tapasztalják meg az oktatási rendszert, de egyetemisták is, akik most is aktívan koptatják a padokat. Kollégáink között vannak pszichológusok, coach-ok, karrierváltók és olyan tanácsadók is, akik már több évtized munkaerőpiaci tudását és tapasztalatát halmozták fel. Nem kérdés hát, hogy releváns és izgalmas témák kerültek boncolgatásra, innovatív ötletek kerültek terítékre beszélgetésünk során. Tarts velünk ennek a beszélgetésnek az átiratában, ahol megismerheted több terület képviselőinek gondolatait erről a témáról, összefoglalva a csapatunk szerteágazó, de egy irányba mutató véleményét.

Mit gondoltok arról, hogy az orvos és a tanár az első ezen a listán? Ezek elég klasszikusak, régen is így volt.

A csapatunk tagjainak a véleménye megosztó: bár mindannyian egyetértünk abban, hogy tanárnak és orvosnak lenni nagyon hálás szakma, arról már megoszlanak a vélemények, hogy saját gyermekeinknek is javasolnánk-e, hogy ebbe az irányba is gondolkozzanak a karrierépítés során. Hiszen hiába nagyon is szükséges hivatásról van, sajnos megvannak az árnyoldalai is. Ma már az orvosok és a tanárok sincsenek annyira elismerve, mint régen. A tanárok esetében különösen egyértelmű a negatív tendecia…

Sokan vagytok szülők közöttünk. Mit gondoltok saját gyermekeitek tanárairól?

Rengeteg csodás tanárt ismerünk, ugyanakkor egyre nagyobb a különbség tanár és tanár, tanár és pedagógus között. Talán éppen amiatt, mert annyira alulfizetett szakma. Ma már hiába lenne valaki kiváló pedagógus, ha sajnos az alacsony fizetés és az ehhez képest aránytalanul magas munkamennyiség és felelősség miatt nem adja rá a fejét.

Így viszont sok olyan tanárral találkozunk, akik maguk sem gondolják, hogy ez jó szakma lenne számukra, csak erre fújta őket a szél. Céltudatos, hivatásában 100%-ig biztos emberekre van szükség a pedagógiai pályán, akik hajlandók hosszú távon a gyerekek jövőjét szem előtt tartani. Erre mindenki képes – de nem mindenki napi 8-10 órában. Ez utóbbi már nagy kihívás és rátermett emberek kellenek.

Ráadásul egyre kevesebb a tekintély is a szakmában, amit gyakran a férfierő hiánya okoz. A férfiak jórészt lekerültek a katedráról és sokkal több a női tanár. Félre ne értsétek, a gyerekeknek szüksége van arra a gondoskodásra, amit főleg a nők tudnak nyújtani. És persze vannak erős nők, akik tekintéllyel tudnak fellépni és vannak gyengéd férfiak, akik gondoskodó tanárok – sőt, minden tanárnak feladata és kihívása mindkét erőt képviselni, nemtől függetlenül. Viszont ez egyszerűbb lenne, ha kiegyensúlyozottabb lenne a pálya nemek tekintetében. A tanári szakmák az elmúlt évszázad során folyamatos státuszvesztést és presztízs-csökkenést éltek meg, jövedelmi pozícióik romlottak, rekrutációs hátterük átalakult. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egyre többen az alsó-középosztálybeli körökből kerülnek ki és nők (Fónai-Dusa, 2014).

Milyen tanárokra lenne szükség a jövőben?

Sajnos a „tanár” szó már nem is szerencsés választás. Nagybetűs PEDAGÓGUSOK-ra van szükség, nem pedig tucattanárra. Ehhez kell, hogy ez a szakma jobban meg legyen becsülve és megfizetve. … a pedagógusság valóban hivatás, de meg is kell tudni élni belőle! Hiszen rájuk bízzuk a gyermekeinket, a jövő van a kezükben! Így sokkal több tanár élvezné, amit csinál és sokkal nagyobb lelkesedéssel és odaadással taníthatnák a gyerekeinket – hiszen erre van a gyerekeknek is szükségük! Fontos, hogy több időt fektessenek a módszertan fejlesztésébe és oda tudjanak figyelni minden gyerek egyéni igényeire is.

Ki tudna tenni azért, hogy a tanárok jobban meg legyenek becsülve?

Az állam! – merül fel azonnal. Ez viszont egy hosszabb és komplexebb téma, hiszen a mai világunkat a rövidtávú, profitorientált gondolkodás hatja át és az oktatás tipikusan nem az a szektor, amely rövidtávon profitot termel. Avagy tényleg van időnk és lehetőségünk arra, hogy megvárjuk, amíg egy ilyen bürokratikus rendszer megmozdul? Nem mindig… sok gyereknek már ma szüksége lenne a változásra. Kikre gondolunk?

• Azokra a hátrányos helyzetben élőkre, akiket a szülők nem tudnak vagy nem akarnak segíteni a tanulásban és szükségük van az órán kívüli felzárkóztatásra.
• Azokra a megváltozott tanulási képességekkel rendelkező gyerekekre, akinek speciális segítségre van szüksége.
• Azokra a gyerekekre, akiknek a tehetségét egy tapasztalt tanár azonnal észreveszi a kortársakhoz képest, de nincs kapacitása külön foglalkozni vele – így elmarad a tehetségfejlesztés.
• És még sorolhatnánk, az ilyen speciális, de nagyon is valós eseteket.

Akkor milyen lehetőségeink vannak még, hogy a gyermekeink elismert és megfizetett tanárok kezei alatt tanulhassanak?

Mindannyian egyre gondolunk: magánfinanszírozású iskolákba tudjuk őket íratni.

Azok az iskolák, amikről csupa jót hallunk: modern technikák, kipihent tanárok, tematikus tananyag, kevesebb lexikális, inkább gyakorlati tudás. A gyerekek számára pedig szabadság és személyre szabott fejlődés. Nem ritka, hogy akár külön segítők vehetnek részt az órákon, akik támogatást nyújtanak a megváltozott tanulási képességű gyerekeknek. És nem utolsó sorba ezekben az intézményekben a rengeteg lehetőség és a kapcsolati háló, ami megnyílik a gyerekek előtt, amikor nagy befolyással rendelkező környezetben nőnek fel és tanulnak. 

De sajnos ezt nem mindenki tudja megfizetni… mit gondoltok?

Sajnos valóban nincs mindenkinek lehetősége a gyerekét vagy gyerekeit magániskolába íratni. Főleg, ha több gyerek is van egy családban. Hiszen hány szülő tudna különbséget tenni a gyermekei között és egyikőjüknek több támogatást nyújtani az élet elkezdéséhez? Vagy visszajön az a régi elv, hogy a legidősebb gyereket jobban iskoláztatják és ő majd a többieknek is lehetőséget és kapcsolati tőkét nyújt?

Tényleg csak jó oldalai vannak a magániskolának?

Nem feltétlenül… bár egyre elterjedtebb ez a hozzáállás a felsőoktatásban és a munka világában is, amit a magániskolák képviselnek, sajnos továbbra is jellemző, hogy ha innen kerül ki egy gyerek, akkor kihívásokkal is szembe kell majd nézni. Hátrányba kerülhet egy autoriterebb középiskolában, egyetemen vagy munkahelyi környezetben.

Ráadásul a magániskolák – akarva, akaratlanul – tovább erősítik a társadalmi különbségeket. Olyan sohasem lesz, hogy minden család számára megadatik a drága magániskola lehetősége. Így viszont, ahogy terjednek a magániskolák, az egyébként is elmaradottabb réteg még inkább elmarad.

Hogyan lehetne megoldani, hogy minden gyermek hasonló esélyeket kapjon az oktatástól?

Erre már léteznek bevált megoldási lehetőségek. Az 1970-es években a finn iskolarendszerben is nagy szakadék tátongott a kiválóan és a rosszul teljesítő diákok között. Azonban tudatos oktatási reformokon keresztül sikeresen minimalizálták ezt, így ma már egységesen magas PISA eredményeket érnek el a diákok. Mindezt úgy, hogy Finnországban nem jellemzőek a magániskolák, szinte minden iskola állami vagy önkormányzati fenntartású. Az esélyegyenlőség és az oktatási sikerek mögött a modern pedagógia hozzáállás, a tanári szakma megbecsülése és országos szinten egységes, kizárólag oda járó diákok számán alapuló támogatási rendszer áll (Ncee.org).

Térjünk vissza a szülők által írt „jövőbiztos szakmák” listára! Érdekes pontok is vannak itt: mezőgazdaság, taxi, villanyszerelő… mit gondoltok?

Érdekes, hogy pont ezek a szakmák is ide kerültek. Ezek egyre jobban automatizálhatók. Látszik a listán, hogy a szülők a saját tapasztalataik alapján gondolkoznak: az utóbbi soktíz év alatt mindig kellett mezőgazdasági munka, mindig kellett sofőr és kamionos, ezért úgy gondolják, hogy a jövőben is kellhet. A valóságban azonban már nem vagyunk messze az önvezető autók elterjedésétől vagy a teljesen automatizált mezőgazdaságtól… de még az informatika is ki van ennek téve! Hiába húzóágazat, bizony itt is automatizálni lehet egyre több munkakört.

Akkor mi az, ami a közeljövőben nem lesz leváltva a robotok által?

Azok a szakmák, ahol gondolkozni és dönteni kell, érzelmekre van szükség vagy például szépérzékre. Azok a szakmánk, feladatkörök, amik élményeket biztosítanak. Melyek ezek? Például a pszichológia, a művészet, a fodrászat, a vendéglátás, a szórakoztatóipar, de hogy haza is beszéljünk: a HR emberközpontú része. De meglepő, hogy nem szerepelt a szülők szerint időtálló szakmák listáján például a cégvezető vagy a vállalkozó. Ezeket a feladatköröket, felelősséget a robotok nehezen tudják majd helyettesíteni.

De például Yuval Noah Harari (2017) véleménye szerint magukat az emberek is organikus algoritmusok, így bármi, amire az emberek képesek, előbb vagy utóbb algoritmusokra építhető és mesterséges intelligencia által elvégezhető lesz. Nem kizárható az sem, hogy a kreatív munkakörökben is átveszi a vezetést az AI munkaerő. Azok a szakmák vannak Frey és Osborne (2013) véleménye szerint biztonságban, amikhez nagyon egyedi minták értelmezése szükséges alacsony profit termelése mellett – például a régészet.

És mit gondoltok arról, hogy olyan fizikai munkakör is megjelent a listán, mint a villanyszerelő?

Ez nem feltétlenül csak fizikai munkakört jelent: komoly szakmai tudás kell hozzá, hogy valaki megbízhatóan és biztonságosan végezhesse a villanyszerelő munkát. Vállalkozói ismeretek, hogy gond nélkül menedzselni tudja a szakember önmagát és vállalkozását. De mindenképp pozitívum, hogy nem csak szellemi munkakörök kerültek ide. Szakmunkásokra éppen annyira szüksége van egy társadalomnak, mint egyetemistákra.

De honnan tudja egy gyerek, hogy ő egyetemre akar menni vagy inkább asztalosnak állna?

Ez nehéz kérdés… nagyon korán, sok esetben már 13-14 évesen dönteni kell: gimnázium, szakközépiskola vagy szakmunkásképző? Amit minden szülő megemlített a csapatunkban is, az az érettségi: az legyen a gyereknek, mert anélkül nagyon nehéz dolga lesz a felnőtt életben. Huszonévesen érettségit szerezni nagy kihívás.

Miért ennyire fontos az érettségi?

Ez ma már inkább csak egy papír – az igazat megvallva nem sokat számít, hogy mennyire részletesen tudod az I. világháború történéseit. Igaz viszont, hogy tanúskodik az érettségi az alapműveltségről, a kitartásról, a tanulási képességekről, talán még az együttműködési képességekről is. Azonban sokkal többet jelentene, ha valóban egy mai kornak megfelelő alapképzettséget, ismeretanyagot biztosítana.  A középiskolai oktatás jóval több pragmatikus pénzügyi, gazdasági tudatossághoz, , konfliktus kezelés vagy érdekérvényesítés eszközeihez kapcsolódó fejlesztést tartalmazhatna, de akár vállalkozói alapismereteteket, vitakultúra „nevelést” is. Ez segítene eldönteni a fiataloknak, hogy merre szeretnének továbbtanulni – már ha szeretnének egyáltalán. Ráadásul így talán sokkal kevesebben esnének ki az oktatási rendszerből 16 évesen.

Hány évesen dönti el egy gyerek, hogy „mi akar lenni, ha nagy lesz?”

Ez az időpont mindenki számára máskor jön el – már csak a mi csapatunkban is. Van, aki gyerekkora óta tudja, hogy mi a szenvedélye és ezért küzd, hogy ez a hivatásává válhasson. Gyakori, hogy ezt egy nagyon pozitív gyerekkori élmény befolyásolja. Például egy óvodai szakkör, ahol a pedagógus egészen kiskorban megtanítja a gyerekeket – a saját szintükön – érvelni, figyelni, kérdezni, döntő lehet a gyerekek későbbi karrierválasztásában. Ráadásul ez az iskolára is felkészít.

De olyan is van, aki több év tapasztalat után egy sikeres szakmát hagy ott, hogy kitanulja és elkezdje űzni a szenvedélyét. Vagy aki már sok év munkával a háta mögött továbbra is keresi a neki megfelelő irányt. És ez rendben van. Ma már az élethosszig tartó tanulás világát éljük és egyre kevésbé meglepő a több évtized munka utáni karrierváltás. A munkaerőpiacon is abban látjuk a jövőt, ahol ezt a vállalatok nem akadályozni próbálják, hanem az üzleti lehetőséget látják benne és támogatják ebben a saját dolgozóikat is.

És hogyan segíthet a szülő dönteni, hogy milyen szakmát, milyen továbbtanulási lehetőséget válasszon a gyerek?

A jó példa sokat számít. Nem feltétlenül kell ugyanazt a szakmát választania a gyereknek, amit a szülő is végez, de sokat számít, ha látja milyen a szülő vagy a környezetében lévő dolgozó felnőttek hozzáállása.

Milyen ez a hozzáállás?

Az, amikor a felnőtt élvezi, amit csinál. Látszik, hogy tetszik neki a munkája. Boldog és energizált. Van ideje a szeretteire. Szenvedéllyel és odaadással beszél arról, amit nap, mint nap végez. Ugyanakkor tudja, hogy mikor kell váltani, lépni vagy éppen új dolgot tanulni. Ha ezt látja a gyerek, tudja, hogy olyan hivatást keressen, ami számára is ezt nyújtja. Ezzel a példamutatással akár ma, otthon, a szülők fejében meghozott döntéssel is megkezdheti mindenki a saját gyerekeinek – és hosszútávon az egész társadalom – a jövőjét építeni.

Az Edisonplatform kutatása nagyon gondolatébresztő volt, online kávézásunkon is hosszasan beszélgettünk róla. Hisszük, hogy közös erővel, csapatmunkában születnek az igazán jó gondolatok és ötletek, így ezt a témát is újra körbe fogjuk járni, talán hamarosan már gyakorlati lépésekkel!

Források:

Fónai, M., & Dusa, Ágnes R. (2014). A tanárok presztízsének és társadalmi státuszának változásai a kilencvenes és a kétezres években. Iskolakultúra, 24(6), 41-49. Elérés forrás http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/21530

Harari, Yuval Noah (2017). The rise of the useless class. Ideas.ted.com. Elérés forrás: https://ideas.ted.com/the-rise-of-the-useless-class/

Frey, Carl Benedikt & Osborne, Michael A (2013). The future of employment: how susceptible are jobs to computerisation? Oxford Martin Programme on Technology and Employment. Elérés forrása: https://www.oxfordmartin.ox.ac.uk/publications/the-future-of-employment/

Finland: Governance and Accountability. Elérés forrása: https://ncee.org/center-on-international-education-benchmarking/top-performing-countries/finland-overview/finland-system-and-school-organization/?fbclid=IwAR3mdL7qr5AWseM7U2Fw5VqC1-41zOPqRN3AYuwvJwSnrI8h621PwYA0l7I